Olyan, mintha a republikánusok elhitték volna, hogy akár
egy kavics is nyerhet Obama ellen, majd miután egyértelművé vált, hogy Obama
még a magas munkanélküliség, és a rossz gazdasági helyzet ellenére is meglepően
jól tartja magát, nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. A konvenciók óta
gyakorlatilag csak arról szólnak a hírek, hogy a Romney-kampány hibát hibára halmoz,
miközben a republikánusok képtelenek saját üzenetüket betolni a médiába, és folyamatos
magyarázkodásba kényszerülnek.
Már maga a konvenzió sem hozta azt az eredményt, amire
vártak. Romney népszerűségét egyáltalán nem növelte a gyűlés; az egész esemény,
köszönhetően egyebek mellett a Floridára lecsapott hurrikánnak szedett-vedettnek
és túl kaotikusnak tűnt; a kampányszempontból legfontosabb független/még nem
döntött választókban főleg Clint Eastwodd perfomansza maradt meg az üres széken
ülő képzeletbeli Obamával, és nem az utána beszélő Mitt Romney, akinek
legemlékezetesebb mozzanata az volt, hogy nem említette meg Afganisztánt, és
nem tisztelgett beszédében az amerikai katonák előtt. Valamint az, hogy
alelnökjelöltjével együtt semmi konkrétat nem sikerült mondaniuk a jól hangzó,
de teljesen üres lózungokkal teli kampányszövegeken kívül. Amit Bill Clinton
agyondicsért beszéde még jobban ki is hangsúlyozott.
A konvenciók után Romneyékat még jobboldalról is támadások érték a rosszul muzsikáló, konkrét tervektől mentes kampány miatt. Majd jöttek az buta iszlámellenes flm miatt kitört tüntetések és támadások az amerikai követségek ellen, amire túl hamar reagáltak egy túlságosan politikai támadással az elnök ellen, ami szintén nem tetszett a választóknak, akik túl forrófejűnek és így veszélyesnek találták közleményét, amiben azzal vádolta Obamát, hogy a támadókkal rokonszenvez. Ez pedig kihangsúlyozta Obama előnyét a nemzetbiztonság és külpolitika témakörében, ami egyébeként az idei választás egyik legmeglepőbb fordulata, ugyanis ezek a területek hagyományosan republikánus erősségeknek számítanak. A hét végén pedig egy, a Romney-kampány belső csatározásairól szóló szennyesteregető írással foglalkoztak a megmondóemberek
Romneyék ezek után gyors stratégiaváltást, és több konkrét terv bemutatását ígérték. És akkor a Mother Jones a hét elején nyilvánosságra hozott egy pénzgyűjtő
rendezvényen titokban készített felvételt, ahol Romney tőle meglepő nyíltsággal
szólta le az amerikaiak majdnem felét. A baj, hogy ezzel újra megerősítette azt
az Obama-kampány által nagykalapáccsal a választók fejébe vert képet, hogy a
kőgazdag republikánus jelölt semennyire sem érzi át az átlagemberek problémáit.
Ezek után ilyen cikkekkel kellett megbarátkozniuk Romneyéknak (ennyit a jó hétkezdésről):
„Miért áll nyerésre Obama” (Politico)
„Hogyan fogyott el Romney szerencséje” (Swampland/Times)
„Mitt Romneylegsötétebb órája” (TheFix/WaPo)
„Ma Mitt Romney elvesztette a választást” (Bloomberg)
Aztán már jött is a következő adag a MJ-től, ahol
kijelenti, a palsztinok úgy ahogy vannak, nem akarnak békét Izraellel, így ő
sem tenne ennek érdekében semmit, csak arra várna, hogy a dolgok maguktól
megoldódjanak, így, vagy úgy. És még arra is büszke volt, hogy amikor egy volt
amcsi külügyminiszter azt mondta neki, hogy van lehetőség az izraeli-palesztin
egyezségre, arra nem volt kíváncsi, majd közölte, hogy semmiféle nyomást nem fog
gyakorolni Izraelre. És ami a világ számára a legijesztőbb, az Iránról
kialakult képe: őrült vallási fanatikusoknak tartja az igazából pragmatikus/racionalista iráni vezetést, amiből egyenesen következik, hogy nem tárgyalna velük, hiszen
őrült fanatikusokkal nem lehet, ami bezony háborút jelent(het). (Itt azért meg
kell jegyezni, hogy az elnökséget elnyerő politikusok azonnal máskép állnak
hozzá a külpolitikához, amit az első nap kézhez kapják az elnököknek szóló szupertitkos
jelentéseket, de akkor is…).
És. az MJ tarsolyában még biztosan van pár kis részlet, amit szép lassan ki is fognak tolni. Romney ezt a hetet is kénytelen lesz védekezésben tölteni.
