Számítanak-e az elnökjelölti viták?

Ma este elnökjelölti vita. Már csak az a kérdés, hogy a viták úgy általában számítanak-e. Mert ez bizony több mint fél évszázaddal az első, 1960-as vita után sem teljesen egyértelmű. Ezt jelzi az a sok cikk is, amelyek ezzel a kérdéssel kapcsolatban árasztották el a sajtót. A konszenzus? Az, hogy nem számítanak; illetve mégis számítanak, de annyira nem, hogy önmagukban változást okozzanak a végeredményben; illetve nagyon ritkán mégis lehet döntő hatásuk, de ez nem jellemző. Szóval számítanak is, meg nem is. Mátyás király büszke lenne.

A közvélemény-kutatók adatai szerint a vitáknak nincsen meghatározó hatásuk a választási eredményre. 1960 óta csak két esetben mértek értékelhető változást az egyik jelölt javára: 1960-ban, amikor Kennedy négypontos előnyt szerzett Nixonnal szemben, és 2000-ben, amikor a viták után Al Gore nyolcpontos előnye eltűnt, és végül négy pontos hátrányba került George W. Bushsal szemben.

Ami nem jelenti azt, hogy a viták nem lehetnek fontosak, csak azt, hogy a nagy hatás egyáltalán nem valószínű. A legtöbb, amire számítani lehet, hogy az egyik jelölt népszerűsége egy picit emelkedik. Nyerésre pedig nem készülnek. Inkább arra, hogy ne veszítsenek, ami pedig gyakorlatilag szinte csak akkor lehetséges, ha mondjuk leesnek a színpadról. És győztes viták sem garantálnak semmit: John Kerry 2004-ben mindenki szerint megnyerte csatáit Bushsal szemben, végül mégis elveszítette a választást.

Igazi hatás akkor lehet a végeredményre, ha az egyik jelölt csinál, vagy mond valami olyasmit, ami megerősíti a róla már korábban kialakult negatív képet. De még ebben az esetben is, a viták önmagukban nem döntőek. És még valami: az, hogy mit mondanak a jelöltek, teljesen másodlagos. A lényeg az, hogy milyen benyomást keltenek a tévénézőkben.