Romney ott gyakorlatilag teljesen szembe ment az amerikai kormány (az elmúlt évtizedek összes amerikai kormánya) hivatalos álláspontjával, és saját pártja hivatalos programjával, amikor közölte: Izrael és a palesztinok között soha nem lehet béke. Ami persze simán igaz. De.
A nagy baj nem feltétlenül az, hogy ezt gondolja. A nagy baj az, hogy abból ahogy ezt előadta kicseng, hogy lövése sincsen a világról, és gondolatai túlságosan egyszerűek.
Az embernek az az érzése amikor külpolitikáról beszél,
hogy nem csak nem tud eleget, de még csak nem is igazán érdekli az egész téma.
Mintha csak azért foglalkozna vele, mert muszáj. Amikor pedig mégis beszél, ez
meglátszik. Gondolataiból hiányzik a mélység, nem érezni, hogy megértené az
adott helyzet finomságait. A tudása legjobb esetben is csak felszínes, mint egy
olyan embernek, aki csak félig odafigyelve a hírekre szerez információkat egy
konfliktusról, véleménye mégis határozott. Amikor pedig megoldásokról beszél, az
olyan, mintha nem igazán gondolta volna végig egészen pontosan milyen hatásai is
lennének az adott döntésnek. (Bush neokonjai és Irak mond valamit?)
És akkor
most mindenki képzeljen el egy Romney elnökséget, ahol ugyanazok a
neokonzervatív külpolosok határozzák meg az irányvonalat, akik Bush elnöksége
alatt, csak egy külpol fronton gyengébb elnökkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése