Okosítás a választási rendszerről

Az amerikai elnökválasztási rendszert idehaza rendszeresen a „bonyolult” jelzővel látják el. Pedig annyira nem is az. Lássuk, sikerül-e egyszerűen elmondani, mi is történik.

A lényeg, amit a legfontosabb észben tartani, az, hogy az Egyesült Államok igazából nem egy ország, hanem ötven állam szövetsége. És amikor az elnökről szavaznak, az államok egyenként döntenek arról, hogy ők kit szeretnének a Fehér Házban látni: minden egyes államnak van egy meghatározott, úgynevezett elektori szavazata, és azokból kell 50+ százalékot (jelenleg ez 270) összegyűjteni egy jelöltnek a nyeréshez. Tiszta? Akkor bonyolódjunk bele.

Két állam kivételével mindenhol a „győztes mindent visz” elve érvényesül, azaz a legtöbb szavazatot kapott jelölt viszi az összes elektori szavazatot. A két kivétel Maine és Nebraska. Ott két szavazatot kap az, amelyik az egész államban nyert, plusz egy-egy szavazatot az egyes választási körzetekben legtöbb szavazatot kapott jelölt. (A legtöbb szavazat egyik esetben sem jelent 50+ százalékot. Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak két elnökjelölt van).

A mágikus szám: 270

Ennyi elektori szavazatot kell szerezni jelenleg a nyeréshez. Az, hogy az egyes államoknak mekkora beleszólása van az eredménybe, azaz, hogy mennyi elektori szavazata van, a kongresszusi helyek alapján számolják ki. (Minden államnak két szenátora van a Szenátusban, valamint a lakosság száma alapján kiosztott képviselője a Képviselőházban. A képviselői helyeket a népszámlálás adatok alapján számolják ki.) Így a legtöbb elektori szavazata Kaliforniának van (55), amit Texas (38) valamint New York (29) és Florida (29) követ, és több kisebb államnak van mindössze három szavazata (pl: Alaszka, Delaware vagy Wyoming). (Szintén három elektori szavazata van a fővárosnak, Washington DC-nek; az ugyanis „szövetségi terület”, azaz nem tartozik egyik államhoz sem, és egészen 1964-ig a fővárosiak nem is vehettek részt az elnökválasztáson - ahhoz alkotmány-kiegészítésre volt szükség.)

Abban az esetben, ha egyik jelölt sem nyer, akkor a Képviselőház tagjai döntenek arról, hogy ki legyen az elnök, és a Szenátus arról, hogy ki legyen az alelnök. (Így akár az is elképzelhető, hogy az egyik párt adja az elnököt, és a másik az alelnököt.) Mostanában ez a helyzet persze csak akkor fordulhat elő a gyakorlatban, ha döntetlen lesz az eredmény, hiszen reálisan csak a két nagy párt jelöltjeinek van bármiféle esélye. És egy kis bonyolítás: ilyen esetben az újonnan megválasztott kongresszus dönt. Az elnökválasztással együtt ugyanis szenátusi és képviselőházi választásokat is tartanak.

További bonyolítás: az elektorok emberek. Lényegében, a választók nem az elnökjelölte szavaznak, hanem az elektorokra, akik majd a jelöltre adják le szavazataikat. Az alkotmány alapján december második szerdája utáni hétfőn (ami idén december 17-ére esik), kell összegyűlniük, és szavazniuk az elnök és az alelnök személyéről. Az alkotmány és a szövetségi törvények sem írják elő, hogy az elektoroknak kötelező lenne tartania magát a választók döntéséhez, ugyanakkor több államban is törvény tiltja, hogy nekikezdjenek önállósodni. Ez egyébként manapság szinte egyáltalán nem szokott előfordulni, és nem is számít rá senki.

Ha valami mégsem tiszta, nem sikerült megérteni a dolgot, vagy további kérdések maradtak, bátran lehet kommentelni és emailt írni :)