2012. szeptember 25., kedd

Napi (Romney) nonszensz (Updated)

(Update: mint kiderült, Romney csak viccelt, csak ez a Los Angeles Times írásából nem derült ki. Mondjuk az elég szomorú, hogy sokan elképzelhetőnek tartották, hogy tényleg komolyan beszélt)

Szegény Romneyn már megint röhögnek. De. Megnyugtathatja a gondolat, hogy ez kis semmisség. De. Szégyenkezhet amiatt, hogy őrületesen nagy marhaságot sikerült kiejtenie a száján. Azon értetlenkedett ugyanis, hogy repülőgépeken nem lehet kinyitni az ablakot repülés közben, és ezt még veszélyesnek is találta a kabint füsttel beborító tűz esetén.

Történt, hogy Ann Romney gépe kényszerleszállást hajtott végre még pénteken Coloradóban, miután egy elektromos hiba miatt füst terítette be a kabint. Romney szombaton beszélt erről egy Los Angelesben tartott pénzgyűjtőn az LATimesnak. Elmondta mennyire örül, hogy nem lett semmi baj, és elmondta mennyire aggódott érte. Aztán elmondta, milyen rossz is volt feleségének a füsttel teli kabinban ülni, fulladozva a szemét csípő füstben. Majd jött a gyöngyszem. Miután közölte, hogy "egy égő gépen nincsen hova menekülni" (Nahát!) megemlítette, hogy kívülről sem jutank oxigénhez az utasok, "mert az ablakokat nem lehet kinyitni", hozzátéve, nem érti miért nem, ez egy "real problem".

Természetesen a szemét kukacoskodó bloggerek a Gawkernél, Wonkettenél és a Daily Kosnál gyorsan Romney segítségére siettek, és elmagyarázták azt, amit az ember úgy gondolná egy komoly felnőtt embernek nem kell. Egyrészről oxigént adni a egy repülőgépen kitört tűzhöz nem nagyon jó ötlet, legalábbis addig, amíg az a gáz kell az égéshez. Másodszor, repülési magasságban olyan sok oxigén bizony nincsen a gépen kívül. És végül ottan van a nyomáskülönbség problémája, aminek hatását mindenki ismerhet, aki látott már repülőgépeken játszódó akciófilmeket. Romney valszeg nem néz ilyeneket:


Posted by at Nincsenek megjegyzések:

2012. szeptember 22., szombat

A Daily Show és a konvenciók népe



kirekesztően toleráns demokraták



és szabad választást pártoló republikánusok 

Posted by at Nincsenek megjegyzések:

2012. szeptember 21., péntek

Romney és a világ

Egy nagyszerű írás az Economist egyik amerikás bloggerétől Romney Izraellel és a palsztinokkal kapcsolatban mondott, és titokban felvett szavairól. Erősen ajánlott. 

 Romney ott gyakorlatilag teljesen szembe ment az amerikai kormány (az elmúlt évtizedek összes amerikai kormánya) hivatalos álláspontjával, és saját pártja hivatalos programjával, amikor közölte: Izrael és a palesztinok között soha nem lehet béke. Ami persze simán igaz. De. 

 A nagy baj nem feltétlenül az, hogy ezt gondolja. A nagy baj az, hogy abból ahogy ezt előadta kicseng, hogy lövése sincsen a világról, és gondolatai túlságosan egyszerűek. 


Az embernek az az érzése amikor külpolitikáról beszél, hogy nem csak nem tud eleget, de még csak nem is igazán érdekli az egész téma. Mintha csak azért foglalkozna vele, mert muszáj. Amikor pedig mégis beszél, ez meglátszik. Gondolataiból hiányzik a mélység, nem érezni, hogy megértené az adott helyzet finomságait. A tudása legjobb esetben is csak felszínes, mint egy olyan embernek, aki csak félig odafigyelve a hírekre szerez információkat egy konfliktusról, véleménye mégis határozott. Amikor pedig megoldásokról beszél, az olyan, mintha nem igazán gondolta volna végig egészen pontosan milyen hatásai is lennének az adott döntésnek. (Bush neokonjai és Irak mond valamit?) 

És akkor most mindenki képzeljen el egy Romney elnökséget, ahol ugyanazok a neokonzervatív külpolosok határozzák meg az irányvonalat, akik Bush elnöksége alatt, csak egy külpol fronton gyengébb elnökkel.  
Posted by at Nincsenek megjegyzések:

Homer Simpson Romneyt választja







Posted by at Nincsenek megjegyzések:

2012. szeptember 20., csütörtök

Humoristák és a 47 százalék


Jimmy Fallon, mint Romney 



Jon Stewart és Mr "Release the Hounds" Burns,


valamint a Fallon által kifigurázott sajttáj



És persze Colbert



és még egyszer

Posted by at Nincsenek megjegyzések:

Romney továbbra is védekező módban


„Ez a kampány az amerikaiak száz százalékról szól”. Most ezzel a szöveggel próbálja meg a 47 százalékos kijelentése után kavart vihart visszaszorítani Romney, aki a latino szavazókat próbált meggyőzni a Miamiban, ahol ezt egy válaszon belül négyszer is sikerült elmondani, nehogy valaki lemaradjon róla. Valamint bizonygatta, hogy mindenkinek segíteni akar, akik segítségre szorulnak. Még az apjának adott állami segélyeket is felvállalta, miután előkerült egy régi felvétel, amin Romney anyja közli, hogy George Romney is egyike volt azoknak, akik évekig szövetségi adományokból volt kénytelen fenntartani családjukat.



Miközben a 47 százalékos elszólás okozta károkat igyekezett csillapítani, gyakorlatilag semmi mással nem foglalkozott, mint a pénzgyűjtéssel. Ahelyett, hogy az ingaállamokban tartott volna gyűléseket és beszédeket, a „versenyen kívüli” Kaliforniában (tutira a demokratáké), Utahban (tutira a republikánusoké) és Texasban (tutira a republikánusoké) találkozott gazdag támogatókkal, hogy pénzt szerezzen a kampányhoz, ami - köszönhetően a választásfinanszírozási szabályoknak – kénytelen volt húszmillió dolláros kölcsönt felvenni. 

A kérdés már csak az, hogy ez számít-e. A Romney-támogatók nincsenek egyetértésben. 

Egyesek szerint már késő, és nem is annyira hatásos szemtől-szembe találkozni a választókkal, akiket sokkal jobban el lehet érni a televíziós reklámokkal, amihez pedig sok-sok (sőt, rengeteg) pénz kell, aminek gyűjtésében Romney elismerten nagyon jó. Mások attól tartanak, hogy az ingaállamokat már hónapok óta bombázó hirdetésekben belefáradnak a választók, és azok teljesen hatástalanok maradnak, és végül semmire sem mennek a sok pénzzel. És szükség van arra, hogy az emberek lássák a jelöltek, és meghallgassák ötleteit, ne csak a főleg negatív reklámokat kapják az arcukban. A baj ezzel csak az, hogy Romney nem az a fajta politikus, aki képes egy jó beszéddel feltüzelni az embereket. 
Posted by at Nincsenek megjegyzések:

2012. szeptember 19., szerda

Clint Eastwoodot nem lehet nem szeretni


"If somebody's dumb enough to ask me to go to a political convention and say something, they're gonna have to take what they get"



"the Democrats who were watching thought I was going senile, and the Republicans knew I was." 



Posted by at Nincsenek megjegyzések:

Nixon and the 47%

Kicsit szégyelem, hogy nem magamtól találtam, hanem a WaPo-n keresztül, de íme: 


Ja, igen. Nixon '72-ben hatalmas fölénnyel nyert.

Posted by at Nincsenek megjegyzések:

Hol cseszték el Romneyék

Ott, hogy mint azt már jeleztem volt, azt hitték, a gazdaság állapota és a munkanélküliség egyedül képes lesz legyőzni Obamát, és teljesen elfelejtették: a róla kialakult pozitív képpel ellentétben Obama nagyon durva és kemény kampányember, aki nem riad vissza ellenfele csúnya lejáratásától. Nem hiába hasonlította össze sok kommentátor a mostani választást 2004-el, amikor pedig a demokraták hitték azt, hogy elég lesz csak ott lenni a roppant népszerűtlen Bush ellen, az amerikaiak úgyse fogják újraválasztani. Akkor Bushék kb ugyanazt csinálták, amit most Obamáék: már fél évvel a választás előtt elkezdték lejárató kampányukat riválisuk ellen. Az eredmény ismert.

Think of it this way: In 2008, a half-term senator with little name recognition defeated, in this order, a former nominee for vice president, the most powerful Democratic machine since the Kennedy’s, and a decorated, well-known war hero. And, on top of all of this, he was an African American man with a dictator’s middle name and a last name that rhymed with “Osama.”
Posted by at Nincsenek megjegyzések:

2012. szeptember 18., kedd

Ad Wars: 47 százalék - Updated2

Ez gyors volt. 



Update:

És már itten is van a következő, ez a Priorities USA Action műve:





Obama pedig Lettermannál lendült támadásba:




Update2:

Egy Obama reklám, ami ugyan nem említi meg Romney 47 százalékát, de tökéletesen ráillik. A nőket célzó kampányfilmet Colorado, Iowa, New Hampshire, Nevada, Ohio és Virginia államokban adják. 

Posted by at Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)