2012. október 12., péntek

Az alelnöki vita két percben


Kezdem sajnálni, hogy nem néztem meg az általában nem túl jelentőségteljes alelnökjelölti vitát. Gyorsan végignézve a tegnapi beszámolókat, jóval energikusabb és érdekesebb volt a Romney-Obama összecsapásnál, köszönhetően a támadásba lendült Joe Bidennek. Nah persze nem azért, amiket mondott. Arra ugysem emlékszik senki. Ami mindenkiben megmaradt, és amivel mindenhol foglalkoztak az a demokrata alelnök nevetése, kuncogása, grimaszai és mosolygós közbevágásai, miközben Paul Ryan beszélt.




Egyértelmű nyertest azonban nem született. Hacsak nem tekintjük Biden győzelmének azt, hogy közvetlenül a vita vége után a republikánusok azzal voltak leginkább elfoglalva, hogy az alelnök szerintük "kínos" testbeszédét cikizzék és becsméreljék, és nem Ryan teljesítményével. (Ez utóbbi a megmondóemberek általános vélménye szerint jó, de nem kimagasló volt.) A demokraták - Obamával az élen -  közben agyondicsérték Bident, bár aggódó hangok is megjelentek, hogy nem lesz-e túlságosan negatív hatása a grimaszoknak, amiket a republikánusok persze azonnal Al Gore híressé vált sóhajtásaihoz kezdtek el hasonlítani.

Nincsenek megjegyzések: