Nyugalom

A Massachusetts egyik kongresszusi képviselői helyére pályázó republikánus Richard Tisei reklámja, amit minta Abigaelnek készítettek volna.

Ez pedig itten az Economist rajzolójának hasonló érzéseket megörökítő szösszenete.

"It'll be over soon, Abby," (Updated)

Új hőse van a véget nem érőnek tűnő elnökválasztásba belefáradt amerikaiaknak. Egy sírdogáló kislány. 

(Update)

Az NPR bocsánatot kért Abigaeltől, amiért riportjuk miatt sírni kezdett, megjegyezve, hogy már nekik is kezd elegük lenni az egész választásból :)

Tényszerű félrevezetés

Romneynak úgy tűnik, nagyon kapaszkodnia kell Ohióban. Ha tényleg olyan magabiztosak lennének, mint ahogy azt a republikánus kampányemberek állítják, nem egy olyan félrevezető (vagy ahogy a nytimes fogalmaz: „a tényeket szabadon kezelő”) TV-s reklámmal riogatnák az autóipartól függő ohiói választókat, amelynek állításait magának a Chrysler vezetőjének kell erős hangú levélben visszautasítania.

A reklám egyébként mesteri manipuláció. Bár csak tények hangzanak el benne, mégis félrevezető. A fő üzenet, amit a munkahelyeiket féltő ohióiak fejébe akarnak beletolni: a Chrysler külföldi tulajdonosa Kínába helyezné át a Jeepek gyártását, amerikai munkahelyeket szüntetve meg ezzel. Ezt persze nem mondják ki. Mert nem igaz. Csak éppen az egész reklám ezt sugallja.

A lényeg ez a mondat: „Obama csődbe vitte a GM-et és a Chryslert, és eladta a Chryslert az olaszoknak, akik Kínában fognak Jeepeket gyártani” (Kína erősen kihangsúlyozva). És miközben ezt mondja fenyegetőhangú bácsi, egy Bloomberg-hírből kivett félmondat jelenik meg a képernyőn: (a Chrysler) „azt tervezi, hogy visszaviszi a Jeep-gyártást Kínába”. Aztán jön a lezárás: "Mitt Romney harcolni fog minden munkahelyért". Az összehatás kb ez: a külföldi Obama tönkretette az amerikai autóipart, és Kínába viszi át az amerikai munkahelyeket.

Az egész egy jobboldali blogokon félreértett Bloomberg hírből indult ki, aminek leadjében szerepelt a reklámban is felhasznált félmondat, és amit úgy értelmeztek, hogy áttelepítik a gyártást.Pedig a Bloomberg cikkében később feketén-fehéren ott áll, hogy ez nem jelenti amerikai munkahelyek megszüntetését. Ez nem zavarta Romneyt abban, hogy egy ohiói kampányeseményen kijelentse: "a Jeep, ami most az olaszok tulajdonában van, az összes gyártósor Kínába telepítését tervezi" (Ez is milyen finom már: "Az Olaszok". Nem a Fiat. Az olaszok. Azok olyan külföldiek. Mint Obama). Bár nem igaz, Romneyék képtelenek voltak elmenni mellette. Hiába cáfolt azonnal a Chrysler (az Olaszok), nem állták meg, hogy TV-s reklámot csináljanak belőle. A reklámból persze már kihagyták Romney megcáfolt állítását, a háttérben mégis ott figyel.

Nos, Obama tényleg csődeljárásba vitte a GM-et és a Chryslert, csak éppenséggel ezzel a két cég megmenekült a teljes összeomlástól. Még a reklámban Romney támogatóként emlegetett Detroit News is dicsérte Obamát emiatt, és egyben szidta Romneyt mára már - az Obama kampány jóvoltából - hírhedtté vált nytimesos véleménycikke ("Hagyjuk csődbe menni Detroitot") miatt. Aztán ottan van az "olaszok Kínában gyártanak Jeepeket" szöveg, ami így igaz is. Csakhogy rögtön után jön a "Romney megvédi az amcsi munkahelyeket" mondat, és így már nagyon könnyű úgy értelmezni az egészet, hogy az USA-ból viszik el a munkát (különben miért is mondaná, hogy ő megvédi az állásokat, igaz?). Azt már kihagyták, hogy a Chrysler amerikai munkahelyeket teremtett, sőt további Jeep-gyártósorokat hoznának létre az USA-ban. És azt is, hogy azért mennek Kínába, hogy az ottani piacon is tudjanak terjeszkedni. Azaz jól megy nekik, hiszen piacot növelenek éppen.

A reklámmal kapcsolatban igazán az különös, hogy a Romney-kampány "titokban" kezdte el elárasztani az ohiói televíziókat vele, azaz a szokással ellentétben nem tolták ki a YouTube-ra, hogy minél több ember lássa. Ezt csak alig két napja tették meg. Először a demokraták tették fel a netre, miután elkapták az egyik TV-n.

Ez valószínűleg az idei kampány egyik legemlékezetesebb reklámja lesz, különösen akkor, ha Romney elveszíti Ohiót. (és ezután már picit hajlok arra, hogy talán Obamának mégiscsak nagyobb esélyei vannak). A hirdetés ugyanis könnyen visszüthet rá: az állam újságjai pédául szanaszéd szedték a reklám miatt Romneyt, és a helyi Jeep gyár szakszervezetéhez is érkeztek hívások aggodó, állásukat féltő munkásoktól, akik nem lettek Romney barátai, amikor megtudták, hogy a cég éppenséggel pont növeli a gyártást.

Ez pedig itten Obamáék válaszreklámja.

De a leghatásosabban Obama legjobb "ügynöke", Bill Clinton foglalta össze mit gondolnak Romney állításáról: "Biggest load of bull in the world"

Szupervihar (Updated2)

Egy hét a választásig, és a kampányt lenyomta a cimlapokról Sandy. De persze nem tüntette el teljesen, és a legnagyobb kérdéssé az vált, mekkora hatása lesz a szuperviharnak a választásra. Még az is felmerült, hogy Sandy pusztítása miatt el lehet-e halasztani/lesz-e halasztva a választás, de igazán komolyan nem foglalkoznak ezzel a lehetőséggel. Még szerencse, hogy most érkezett a vihar. Ha pár nappal később csap le, komoly jogi problémákat okozhatott volna, mivel ilyen még soha nem fordult elő, nincsen rá precedens.

Egyelőre a legnagyobb kérdés a viharral kapcsolatban, hogy a munkaügyi minisztérium képes lesz-e nyilvánosságra hozni a péntekre tervezett munkanélküliségi adatokat, ami kb az utolsó esemény, ami befolyásolhatja a nem tudom elégszer hangsúlyozni mennyire szoros választást. A vihar miatt ugyanis sok irodát be kellett zárni, és a jelentésen dolgozó, természeti cspás esetén "nélkülözhető" hivatalnokokat pedig hazaküldték. A kormányzat egyelőre magabiztosan nyilatkozik, hogy készen lesznek péntekre, bár először kissé bizonytalannak tűntek. A jelentés elhalasztása mindeneestre a Sandy nagyságú politikai vihart okozna. A konzervatívok azonnal lecsaptak az esetleges halasztásokról szóló hírekre. A republikánusok legnagyobb fegyvere ugyanis a magas munkanélküliség, és egy elmaradt jelentésbe tutira összeesküvéseket látnának bele. Már az előző, a munkanélküliek számának csökkenéséről szóló jelentést is sok konzervatív gyanúsnak tartotta.

A vihar a jelöltek kampányát is felborította. Obama mondjuk jól járt, hétfőn és kedden a kampányolás helyett nagyon elnöki lehet egy természei katasztrófával küzdve a Fehér Házban, felelevenítve George Bush elcseszett válaszát a Katrina hurrikánra.Egy jólszervezett szövetségi katasztrófa-elhárítás jót tehet tekintélyének. Meg az olyan cikkek, mint ez a Politicón, ami azzal foglalkozik, hogy a FEMA, a szövetségi katasztrófavédelmi szervnek most elég pénze van a megfelelő segítségnyújtáshoz. Közben Obama helyett Bill Clinton és Joe Biden kampányolt közösen Ohióban.

A szintén Ohióban kampányoló Romneynak közben annyi lehetősége maradt, hogy együttérzéséről biztosítja az áldozatokat. És, valahol mélyen belül abban reménykedhet, hogy bajok lesznek a segítségnyújtással, ami árthat az elnök tekintélyének. De még ez is olyan fegyver, ami visszafelé sülhet el. A kritikát ugyanis könnyedén úgy is értelmezhetik a választók, hogy politikai célokra használja ki mások szerencsétlenségét, ami különösen veszélyes lenne a republikánus jelöltnek, akiről sokan úgy tartják, nem érti meg az átlagemberek problémáit.

(Update)

A "miért jó Obamának a szupervihar" kérdéshez egy erős érv. Chris Christie, New Jersey republikánus kormányzója éppen agyondicséri Obamát a katasztrófára adott szövetségi válasz miatt. „Nagyszerű”. „Kimagasló” „Nagy dicséretet érdemel”. Ilyeneket mondott az elnökről, akivel többször beszélt telefonon , és akivel „nagyon jól lehetett együttműködni”. A dicséret különösen azért jelentős, mert Christie nagyon keményen kritizálta Obama elnöki teljesítményét, és Romney egyik nagy támogatójának számít, és igencsak nagy esély van arra, hogy négy, vagy nyolc év múlva indulni fog az elnökségért. Sok konzervatív nagyon szerette volna, ha már idén is indul, és nem győzte mondogatni: nem indul.  

(Update2)

Chris Christie egyértelmű: “I don’t give a damn about Election Day. It doesn’t matter a lick to me at the moment. I’ve got bigger fish to fry,”

Vigyázó szemetek Ohióra vessétek

Már csak alig több mint egy hét, és Ohio állam 11,5 millió lakosa eldönti, hogy ki legyen az Egyesült Államok elnöke. Najó, ez így nem teljesen igaz. Nem 11 millió ohiói fog dönteni, hanem csak 7,7 millióan, ennyi ugyanis  a regisztrál választók száma az államban. De ez a szám sem stimmel teljesen, mert nem mennek el mindannyian szavazni. 2008-ben alig hetven százalék. Így igazából úgy ötmillió szavazó dönt majd. Mert az viszont stimmel, hogy (gyakorlatilag) Ohio fog eldönteni mindent. Érdemes lesz jól megjegyezni tehát az alábbi térképet, a választás napján gyanítom nagyon sokat fogjuk nézni a CNN-en, ahogy elkezdenek beérkezni az adatok.

És, hogy miért pont Ohio fogja eldönteni az egészet? Egyrészről ott van a történelem: Ohio az elmúlt tíz választás alatt minden egyes alkalommal a győztes jelölt mellé tette a voksát, és az amerikai sajtóban már unalmassá ismételgették: republikánus politikus még nem nyert elnökválasztást Ohio nélkül. Idén ráadásul nagyon szoros lesz a verseny. Mindössze alig tucatnyi (9-12, attól függően kire hallgatunk) olyan állam van, ahol nem lehet már most tudni, hogy ki fogja elvinni az elektori szavazatokat, és azok közül Ohio a legfontosabb, 18 elektori szavazatával. Ugyan Florida is ott van, 29 elektori szavazattal, de Romneynak még a déli állam elnyerése esetén is igencsak kapaszkodnia kell, ha Ohio nélkül szeretné elérni a győzelemhez szükséges 270 elektori szavazatot. Bár több olyan variáció is lehetséges, amikor Ohio nélkül is nyer Romney, de azok egyike sem olyan, hogy nyugodtan aludnának tőle a republikánusok.

Azt, hogy milyen nehéz dolga is lenne Romneynak Ohio nélkül, jól mutatja a Google automata keresőszó-kiegészítése:

Érdekesség, hogy Obama a felmérések szerint jobban áll Ohióban, mint az országos felmérésekben, annak ellenére, hogy Ohio szinte tökéletes leképezése az országnak. Ezt leginkább annak köszönheti, hogy, meglepően, Ohióban népszerűbb a fehér férfiak körében, mint országosan. Ezt pedig leginkább az autóiparnak nyújtott kormányzati mentőövnek köszönheti, ami Ohióban, ahol nagyon sok ember munkája kapcsolódik az autógyártáshoz, nagyon népszerű volt. Romney pedig egy mostanában a demokraták által nagyon-nagyon sokszor elővett, 2008-as cikkben az ellen emelt szót. 

Okosítás a választási rendszerről

Az amerikai elnökválasztási rendszert idehaza rendszeresen a „bonyolult” jelzővel látják el. Pedig annyira nem is az. Lássuk, sikerül-e egyszerűen elmondani, mi is történik.

A lényeg, amit a legfontosabb észben tartani, az, hogy az Egyesült Államok igazából nem egy ország, hanem ötven állam szövetsége. És amikor az elnökről szavaznak, az államok egyenként döntenek arról, hogy ők kit szeretnének a Fehér Házban látni: minden egyes államnak van egy meghatározott, úgynevezett elektori szavazata, és azokból kell 50+ százalékot (jelenleg ez 270) összegyűjteni egy jelöltnek a nyeréshez. Tiszta? Akkor bonyolódjunk bele.

Két állam kivételével mindenhol a „győztes mindent visz” elve érvényesül, azaz a legtöbb szavazatot kapott jelölt viszi az összes elektori szavazatot. A két kivétel Maine és Nebraska. Ott két szavazatot kap az, amelyik az egész államban nyert, plusz egy-egy szavazatot az egyes választási körzetekben legtöbb szavazatot kapott jelölt. (A legtöbb szavazat egyik esetben sem jelent 50+ százalékot. Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak két elnökjelölt van).

A mágikus szám: 270

Ennyi elektori szavazatot kell szerezni jelenleg a nyeréshez. Az, hogy az egyes államoknak mekkora beleszólása van az eredménybe, azaz, hogy mennyi elektori szavazata van, a kongresszusi helyek alapján számolják ki. (Minden államnak két szenátora van a Szenátusban, valamint a lakosság száma alapján kiosztott képviselője a Képviselőházban. A képviselői helyeket a népszámlálás adatok alapján számolják ki.) Így a legtöbb elektori szavazata Kaliforniának van (55), amit Texas (38) valamint New York (29) és Florida (29) követ, és több kisebb államnak van mindössze három szavazata (pl: Alaszka, Delaware vagy Wyoming). (Szintén három elektori szavazata van a fővárosnak, Washington DC-nek; az ugyanis „szövetségi terület”, azaz nem tartozik egyik államhoz sem, és egészen 1964-ig a fővárosiak nem is vehettek részt az elnökválasztáson - ahhoz alkotmány-kiegészítésre volt szükség.)

Abban az esetben, ha egyik jelölt sem nyer, akkor a Képviselőház tagjai döntenek arról, hogy ki legyen az elnök, és a Szenátus arról, hogy ki legyen az alelnök. (Így akár az is elképzelhető, hogy az egyik párt adja az elnököt, és a másik az alelnököt.) Mostanában ez a helyzet persze csak akkor fordulhat elő a gyakorlatban, ha döntetlen lesz az eredmény, hiszen reálisan csak a két nagy párt jelöltjeinek van bármiféle esélye. És egy kis bonyolítás: ilyen esetben az újonnan megválasztott kongresszus dönt. Az elnökválasztással együtt ugyanis szenátusi és képviselőházi választásokat is tartanak.

További bonyolítás: az elektorok emberek. Lényegében, a választók nem az elnökjelölte szavaznak, hanem az elektorokra, akik majd a jelöltre adják le szavazataikat. Az alkotmány alapján december második szerdája utáni hétfőn (ami idén december 17-ére esik), kell összegyűlniük, és szavazniuk az elnök és az alelnök személyéről. Az alkotmány és a szövetségi törvények sem írják elő, hogy az elektoroknak kötelező lenne tartania magát a választók döntéséhez, ugyanakkor több államban is törvény tiltja, hogy nekikezdjenek önállósodni. Ez egyébként manapság szinte egyáltalán nem szokott előfordulni, és nem is számít rá senki.

Ha valami mégsem tiszta, nem sikerült megérteni a dolgot, vagy további kérdések maradtak, bátran lehet kommentelni és emailt írni :)

Napi nonszensz: erőszak, terhesség, és isteni akarat

A női szavazatokért küzdő Romneyék gyanítom nem nagyon örültek, amikor meghallották mit mondott egy keddi vita végén az Indiana állam szenátusi helyérért küzdő teadélutános republikánus jelölt, Richard Mourdock. A politikusnak abortuszos kérdésben sikerült erőteljesen beletenyerelnie, egy szerencsétlen kijelentéssel. Arra, hogy miért nem támogatja a terhesség-megszakítást még nemi erőszak esetén sem kijelentette: az élet Isten ajándéka, és amikor az élet nemi erőszakkal kezdődik, azt Isten akarta.

A demokraták azonnal rá is cuppantak a nagy vihart kavart kijelentésre, persze arra kihegyezve, mintha Mourdock azt mondta volna: ha egy nőt megerőszakolnak, azt Isten akarta. Valamint igyekeznek Romneyhoz kötni a politikust, amihez jó muníciót ad, hogy Romney nemrég készített egy reklámfilmet, amiben támogatásáról biztosította Mourdockot.

A republikánusok közben igyekeznek elejét venni akijelentés okozta károknak. Romneyék gyorsan elítélték (majd közölték, még mindigtámogatják a szenátusi versenyben), az Indiana kormányzói posztjáért küzdő republikánus jelölt bocsánatkérésre szólította fel (amit Mourdock úgy, ahogy meg is tett), miközben a republikánusok azzal vádolják a demokratákat, hogy kifacsarták a politikus szavait.

Az abortusz téma újbóli felbukkanása miatt Romneyék valszeg nem lejtenek örömtáncokat, túl kényes téma ez most a republikánusoknak, akiknek igencsak kapaszkodniuk kell a nők szavazatai után. Egy szenátor, Todd Akin már áldozatául esett, miután kijelentette, hogy „rendes erőszaknál” (legitimate rape) a női szervezet védekezési mechanizmusa megakadályozza a teherbeesést(…).

Kevesebb bajonett és ló

Az utolsó, mindent eldöntő semmit sem eldöntő vitaa külpolitikáról, amiből kiderült Mitt „robotarcmosoly” Romney mit csinálna másként Barack „hülyeségetbeszélmármegintmosoly” Obamánál. A válasz: semmit, de azt jobban. Romney gyakorlatilag felvállalta az elnök külpolitikáját, és jól eldugta a republikánus elnökjelöltségért folyó harc alatt még keménykedően kardcsörtető énjét, levedlette a Bush elnökségének elejét meghatározó neokonzervatív világlátást, és igyekezett belőni magát középre, jó sokszor kimondva: ő békét akar, nem háborút. Úgy tűnik a republikánus kampány arra játszik, hogy a jobboldali bázis már annyira fel van tüzelve, hogy nem fogja őket eltántorítania Romneytól az, hogy Obama intézkedéseit dicséri. Már csak az a kérdés, melyik Mitt Romney fog beülni az Ovális Irodába: az elmúlt évek „nagyon konzervatív” Romneyja, vagy az utóbbi hetekben megismert Moderate Mitt. 

Hogy mennyire egy húron pendültek, a Daily Show mindennél hatásosabban bemutatja (2:30-nál maga a zsenialitás):

The Daily Show with Jon Stewart

Get More: Daily Show Full Episodes,Political Humor & Satire Blog,The Daily Show on Facebook

Az mindenesetre nagyon látszott, hogy a most a gazdaság nagyon magabiztosan áll a választás középpontjában, és a külpolitikai kérdések kicsit háttérbe szorultak. Mindketten többször is belpolitikára terelték át a témát, amint volt rá egy kis lehetőségük, főleg Kína, és az oda áttelepített amerikai munkahelyek jelentek meg sokszor, illetve Obama kedvenc témája, az oktatás fejlesztése (amit nőknek kedves téma, akiknél Romney az utóbbi hetekben kicsit behozta lemaradását).

Ami pedig a vita után leginkább megmaradt az emberekben, és amivel a legtöbbet foglalkoztak az interneten, azok Obama csipkelődő beszólásai voltak. Leginkább az, amikor Romney azon kijelentésére válaszolt, hogy ő, mármint Romney jelentősen megnövelné az amerikai hadihajók számát, mert anélkül veszélybe kerülne az Egyesült Államok biztonsága, míg Obama csökkentené a védelmi kiadásokat. Erre Obama közölte: igen, kevesebb hadihajója van az amerikai fegyveres erőknek, de kevesebb van bajonettből és lóból is. Majd hozzátette: meg vannak ilyen anyahajóknak nevezett dolgok is, amire repülőgépek le tudnak szállni. (Romney arra nem válaszolt, hogy pénzt honnan szerezne a védelmi kiadásokra)

A vitát, ami az utolsó volt az elnökjelöltek között, egyébként Obama nyerte közmegegyezés szerint. Amivel annyit sikerült elérnie az első, számára katasztrofálisan sikerült vitát követően, hogy a verseny szorosabb, mint valaha, és lehetetlen megmondani, ki lesz nagyon boldog két hét múlva. (és vajon kik lehetnek azok a még mindig dönteni képtelen szavazók, akiket most meg kellett volna győzniük, hogy győzzenek?)

Viccelődünk, viccelődünk?

Az amcsi elnökválasztás egyik szép tradíciója, hogy három héttel a választás napja előtt a két jelölt együtt részt vesz az 1946 óta évente megrendezett Al Smith vacsorán. Az jótékonysági eseményt a New York-i katolikus egyházmegye, egészen pontosan az 1944-ben meghalt New York-i kormányzó, és egyben az első katolikus elnökjelölt Alfred E. Smith emlékét őrző alapítvány rendezi. Hogy milyen jelentős eseményről van szó, jól mutatja, hogy már a második évben nem más főszónok mondott beszédet, igaz telefonon keresztül, mint Winston Churchill, és azóta is egymás érik a politikai élet nagyágyúi.

A vacsorán 1960 óta - inkább többé, mint kevésbé megtartott - hagyománynak számít, hogy az elnökválasztások alatt mindkét jelöltet meghívják beszédet mondani, amelyek az évek alatt egyre könnyedebbé, csipkelődőssé és viccelődőssé váltak. És ez lehetőséget ad az egymással éppen komoly, sokszor nem gyengén durva kampányt folytató jelölteknek arra, hogy a választás hajrájában megmutassák humoros oldalukat, azt, hogy képesek egy lépés távolságból figyelni a politikai harcot, sértődések nélkül gúnyt űzni a másikból, és kinevetni saját magukat.

Valamint azt, hogy bármennyire nem értenek egyet a másikkal, ez nem jelenti azt, hogy nem képesek leülni egy asztalhoz.  

A második vitára készülve

Gyakorlatilag semmi mással nem foglalkozik az elnökválasztással kapcsolatban az jó amcsi média, mint a ma esti újabb Obama-Romney összecsapással (ami természetesen, csakúgy mint az előző, „hihetetlenül és rendkívül nagyon kulcsfontosságú”; csak most Obamának, akinek muszáj lesz felállnia a padlóról, ahol az előző vitában került).  

Megtudhatjuk, mi az az öt dolog, amire figyelni kell, azt is, hogy mi az az öt dolog amire figyelni kell, meg azt is, hogy mi az az öt dolog amire figyelni kell, valamint, hogy mire kell figyelni; és milyen kérdéseket szeretnének kapni a jelöltek.És persze azt is, hogy mi a tíz legfontosabb dolog, amire figyelni kell. 

Aztán persze ott van magának a vitának a kialakítása, ami úgynevezett „town-hall”, amikor nem újságíró(k), hanem „A Nép Gyermekei” tesznek fel kérdéseket a jelöltnek (és amivel kapcsolatban erre kell figyelni). Ez pedig úgy általában mindkét jelöltnek veszélyes,de jutalmakat hordozó lehet, illetve veszélyeket hordoz Obamának és Romneynak is. 

Jó jel lehet, hogy a vita műsorvezetője a CNN-es Cindy Crowley (öt dolog, amit tudni kell) már napokkal a vita előtt mindkét párt céltáblájává vált, miután nyilvánvalóvá tette, hogy nem fogja szó nélkül hagyni, ha a felek sületlenséget és valótlanságokat állítanak (azaz hazudnak), illetve, ha nem a konkrét kérdésre válaszolnak.  Valamint olyan szemtelen is lesz, hogy a válaszokra reagálva fel fog tenni további kérdéseket is. (Hát milyen újságíró az ilyen? ;]]] )

Az biztos, hogy most Obamán a feladat, hogy nyújtson valamit. Obama már korábban kijelentette, hogy az első vitán „túlságosan udvarias” volt. Nos ezt a hibát (ha csak nem volt szándékos altatás) most biztosan nem fogja elkövetni, és a kampány (és a várakozások) szerint „erőteljes,kemény, de tisztelettudó” lesz. A média megmondóemberei szerint az elnöknek „életjeleketkell mutatnia", hogy nyertesen távozzon. (Elég alacsonyan van a léc – lehet, hogy az első vita alatt tényleg csak altatott, hogy most egy átlagos teljesítménnyel is az „Obama visszatért” témával legyen elfoglalva a sajtó ezen a héten? – a republikánusok szerint mindenképpen ez fog történni – mint ahogy a demokraták is azt várták, hogy az első vita után a „Romney versenyben van” cím fogja uralni a sajtót).

Egyébként nagy meglepetés nincsen: továbbra is az számít, hogy milyen benyomást fognak kelteni, és nem az, amit mondanak. Holnap okosabbak leszünk, a holtversennyé vált összecsapás pedig még mindig nem lesz eldöntve. Hacsak egyikük nem csinál valami orbitális kampánygyilkos megmozdulást, mint például leköpni a Nép egyik kérdező Gyermekét.